Esküvő Varázsló - Egyházi esküvő, szertartás, templom, oltár

Ha szeretné, hogy
cége megjelenjen az Esküvő Varázsló
oldalon Belépés Regisztráció

Nem is olyan régen egyenesen tiltották, mára azonban divatba jött az egyházi esküvő. Nincs is szebb attól, mit egy gyönyörű templomban, hófehér ruhában az Úr színe előtt fogadni örök hűséget. Mindez azonban csak színjáték, ha a kimondott szavak mögött nem áll komoly hitbeli meggyőződés. Megérdeklődtük, hogy mi a teendőjük azoknak, akik Debrecenben katolikus vagy református szertartás szerinti esküvőt szeretnének.

Elsőként Orosz Lőrincet, a debreceni Szent Anna Székesegyház plébánosát kérdeztük:

Milyen előkészületeket kell megtenni azoknak a fiataloknak, akik katolikus szertartás szerinti esküvőt szeretnének?
Egyiküknek katolikusnak kell lennie ahhoz, hogy katolikus templomban köthessenek házasságot. A házasságkötés időpontja előtt 6 hónappal jelentkezzenek a lakóhelyük szerinti illetékes plébánián azért, hogy elkérjék a jegyesvizsgálathoz szükséges keresztlevelet és az elbocsátó levelet, amelyben a plébános hozzájárul a házasságkötéshez. Ezzel igazolják majd, hogy templomi házasságuk még nem volt. (Akik ugyanis katolikus templomban kötnek házasságot azoknak a házasságkötés tényét az esküvő után az illetékes plébános bejegyzi.) A fiatalok következő teendője, hogy bejelentkezzenek a jegyes oktatási kurzusunkra. Ez egy beszélgetéssorozat, amelynek középpontjában a házasság és a keresztény értékek állnak. Ekkor felhívjuk a házasulandók figyelmét arra, hogy járjanak templomba, naponta imádkozzanak egymásért és olvassák a Szentírást, illetve böngésszenek katolikus olvasmányokat a házasság szentségéről. Ajánlatos ilyenkor ismerős házaspárokat látogatni, és okulni azok jó vagy rossz példájából. Egyszóval fontos, hogy tudatosuljon bennük, hogy mire mondanak igent az oltárnál.

Pótolható-e valamilyen módon az, ha az egyik fél nem volt elsőáldozó vagy nincs is megkeresztelve?
Napjainkban egyre több a kereszteletlen fiatal. Az idén megkötött házasságok harminc-negyven százalékánál az egyik fél kereszteletlen volt. Amennyiben van elég időnk a házasságkötésig és az illető is vállalja, hogy heti rendszerességgel részt vesz a bibliaórákon és felkészül a megkeresztelkedésre, felkészítjük az oltári szentség ismeretére. Mivel ezeknek a fiataloknak általában nincs semmilyen hitbeli tudásuk, ezért foglalkozások során beszélgetünk Jézus Krisztus életéről, a hét szentségről és a tízparancsolatról. Hallaniuk kell továbbá a keresztény életvitelről, a házasság szentségének katolikus értelmezéséről, a gyermeknevelésről, a születésszabályozásról, az imádságos életről, illetve az asszony kiemelt szerepéről a keresztény családban és a gyermeknevelésben.

Mi történik, amikor későn jelzi házasságkötési szándékát a fiatal pár és nincs idő a megkeresztelkedésre való felkészítésre vagy esetleg egyikük nem akar megkeresztelkedni?
Valláskülönbség esetén -így nevezzük, amikor az egyik fél katolikus, a másik pedig nincs megkeresztelkedve-, püspöki felmentéssel még megesküdhetnek. Ám így nem biztos, hogy érdemes vállalni az egyházi házasságkötést. Azt gondolom, hogy csak az esküdjön templomban, aki komolyan veszi a hitet, a hűséget és a szentséget akarja. Senki ne vegyen magára olyan terhet, amit nem bír, és nem is akar vállalni.

Okozhat-e gondot, amikor az egyik fiatal katolikus, a választottját pedig megkeresztelték ugyan, de nem katolikus, hanem evangélikus, református vagy baptista vallású?
Nem tiltja az egyház az úgynevezett vegyes vallásúak házasságkötését. Ilyenkor a hiedelmekkel ellentétben, nem kell a másik félnek átállnia katolikusnak. Ebben az esetben egy ígérettevést várunk a katolikus házasulandó részéről, amely szerint születendő gyermekeiket katolikusnak kereszteltetik és katolikus módon nevelik majd. A másik félnek ezt hallgatólagosan tudomásul kell vennie. (Ilyenkor nem írásos nyilatkozatot, hanem csak szóbeli fogadalmat várunk.).

Mi az, amivel a templomi szertartást ünnepélyesebbé teheti a fiatalok?
Sajnos az idő szűke miatt fél órát tudunk egy szertartásra biztosítani. Ebbe igazán nem férnek bele a szavalatok, énekek. Úgy gondolom, hogy a versek szövegétől értékesebb a Szentírás igéje, mert ott az Isten szól a hívekhez. Rövid orgonamuzsikát kérésre biztosítunk, esetleg az Áve Maria még belefér a házasságkötés idejébe. Ritkán előfordul a nászmisével való házasság. Ezt azoknak engedjük meg, akik hitüket gyakorolják. Arra azonban ügyelünk, hogy ne tolódjon el a szertartás a látványosság felé. Show műsorokba ugyanis nem megy bele az egyház. Emiatt a templomon kívüli házasságkötéstől is elzárkózunk. A rizsszórást nem engedjük, mert ez pogány szokás, ám a rózsaszirom -szórást elviseljük. Egy dolgot még meg kell említenem. A násznép gyakran olyan viháncolással van, mint egy futballmeccsen. Sajnos nem tudják, hogyan kell a templomban viselkedniük. A gratulálás például nem a templom belső terébe tartozik. Vannak, akik rágóznak, nem vetnek keresztet, nem hajtanak térdet, hátat fordítanak az oltárnak. Egy ilyen szertartáshoz sokaknak föl kellene nőni. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem a külsőségek miatt kell templomban esküdni, hanem a kegyelem miatt.

Ezután Lovász Krisztiánt, a Debreceni Református Nagytemplom beosztott lelkészét kérdeztük a református esküvőről:

Mikor jelentkezzenek a házasodni kívánó fiatalok az egyházközségben?
Miután a polgári szertartás időpontját megkapták, megtörténhet az egyházi esküvő időpontjának bejegyzése. Ennek során kérjük a pár adatait, és megkérdezzük, hogy milyen vallásúak.

Jó esetben mindketten reformátusok, sőt a keresztelkedésen túl, konfirmáltak is.
Ez lenne a legideálisabb, mert ebben az esetben az ifjú párnak csupán jegyesoktatáson kell résztvennie. Ez egy másfél órás felkészítést jelent, amikor a református tanításról és a házasság bibliai hátteréről beszélgetünk a jegyesekkel: a lelkész értelmezi az eskütétel szövegét és szinte minden szó hátterét elemzi, közben a fiatalok visszakérdezhetnek, elmondhatják véleményüket, tapasztalataikat. Természetesen a beszélgetés befejezésként a szertartással kapcsolatos gyakorlati tudnivalókra is kitérünk. (Hová kell állni, mit kell tenni különböző helyzetekben, stb.)

Nem minden pár esetében ilyen ideális azonban a helyzet. Mennyivel bonyolultabb a helyzet a vegyes vallásúak házasságkötése esetén?
A jegyesoktatáson ezeknek a pároknak is ugyanúgy részt kell venniük. A szertartást tekintve azonban előttük két lehetőség is áll. Amennyiben a református fél vallása dominál, a házasságkötés természetesen a református szertartás szabályai szerint történik. Ha viszont mindketten egyformán gyakorolják hitüket, lehetőség van úgynevezett ökomenikus istentiszteletre. Ekkor két lelkész felváltva, meghatározott szabályok szerint tevékenykedik a szertartás során.

Mi történik akkor, ha az egyik fél vallástalan, vagy református, de nem tartja a hitét?
Számukra felajánljuk, hogy vegyenek részt egy hét foglalkozásból álló felkészítésen, amelynek végén a Nagytemplomban, ünnepélyesen fogadalmat tehetnek, megkeresztelkedhetnek, illetve konfirmálhatnak

Van-e, aki visszautasítja ezt a lehetőséget, és nem óhajt megkeresztelkedni, konfirmálni, mégis szeretne templomi esküvőt?
Eddig nem találkoztam ilyen esettel. Ekkor a lelkész hatáskörébe tartozik annak a mérlegelése, hogy így is elvégzi-e a szertartást vagy sem. Azt gondolom, hogy ha Isten minden ember számára megadta a lehetőséget, hogy rossz útról jóra térjen, mi sem utasíthatjuk el azt a vallástalant, aki templomban szeretne házasodni. Lehet, hogy éppen a jegyesoktatásnak köszönhetően döbben rá arra, hogy az életben van valami többlet, ami értelmet adhat a létezésnek. Mindezen túl természetesen hit nélkül, lelki felkészültség nélkül nem érdemes Úr aszta elé állni. Fel kellene mindenkinek ismerni, hogy itt több történik, mint az anyakönyvvezető előtt. És ez nem a látványosság, nem az élmény, hanem a lelki háttér és az ifjú pár harmóniája, egymásra odafigyelése.

Mit "hozhatnak be" a templomba a fiatalok?
Magukon kívül, igazán semmit. A Nagytemplom úgy ahogy van csodálatos, nincs szükség más cicomára. Az Úr asztalára mi virágot biztosítunk, de egyéb díszítésre nincs lehetőség. Ugyanígy elzárkózunk a rizsszórástól, a virágszirmok dobálásától is. A hagyományt ápoló családok esetében engedélyezünk egy szavalatot vagy egy éneket, de a szertartás félórás idejébe ez is csak szűken fér bele. Egyébként az egyházi liturgia szavalatok és énekek nélkül is teljes, mert tartalmaz éneket és a Szentírás révén Isten szól a házasulandókhoz.

Ha hasznosnak találtad kattints a +1-re!